Over the course of my ten, give or take a few years of responsibility, I never had one plant under my loving-caring supervision that I did not slowly and quite cruelly kill.
Maybe it was my lack of sensibility towards unmoving, silent things that failed to surprise me thus landing quickly among the many things I chose very simply to just ignore. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Dying Plants In My Room
október 31, 2009 Szerző: parsinersThe Girl With The Black Ribbon
október 31, 2009 Szerző: parsinersOn the outside, she was all silver flickers and an easy smile and blushing eyelashes.
On the inside, she was an untouched plate of numb-cold chocolate-strawberry muffins left in peace and silent sorrow. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Játék gyerekeknek
október 25, 2009 Szerző: parsinersÜresen hevert a hegedűtok a lábam előtt. Fekete volt, mint a medvecukor. Vonzotta a tekintetem, mint egy éhes, erős fekete lyuk. Régen ezt mondták a szememre is: hogy olyan, mint egy fekete lyuk, mely magába vonz minden tekintetet maga körül. Úgy látszik, tévedtek. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Bálák és Bohócok
augusztus 25, 2008 Szerző: parsinersSzénabálák voltak széthagyva a réten, mint elárvult gurigák a cirkuszi porondon, amiken bohócok futnak visszafelé.
Ügyefogyottan kapkod, szalad a bohóc, ide-oda csapkodja tagjait. Kacag a Nagyérdemű… mert minél inkább szalad a bohóc, annál gyorsabban fut vele a megbokrosodott guriga. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
A Kislány és a Valóság
augusztus 25, 2008 Szerző: parsiners
A sütiket a szekrény tetején tartották, egy befőttes üvegben.
Egy kislány nézett fel sóvárogva az üvegre, melynek tartalma oly csábító volt. Éva nézhetett így az almára, mely, ha a fán hagyja, örök maradhatott volna, így viszont az övé. De míg Évát a tudatlanság, kíváncsiság vezette, a kislányt a vékonyka vállára vastag bundaként nehezedő tudás, bizonyosság. Ismerte már a lapos, kerek sütik varázsosan fahéjas, egyszerre puha,de ropogós ízét, tudta, hogy a virág alakú sütemények közepén egy pötty sárgabaracklekvár van, körülötte pedig fehérre-hántolt, sárgára-pirított mandulaszemekből sziromkoszorú. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Egy szűz zsebkendő
augusztus 8, 2008 Szerző: parsiners
A férfi járta a várost. Nem tudta miért indult el, de otthon nem volt maradása. Apró színjáték volt ez egy nagyobb színpadon: bepakolta táskáját, mintha tényleg lenne úti célja. Szórakoztatta, hogy a szembejövő néhány ember ezt nem tudja: csak azt látják, hogy táskájával kezében megy valahova. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Megveszett csillagok
augusztus 4, 2008 Szerző: parsinersVihar jő. Rohanó víz hoz szelet. S a távolban sárga-szürkület vékonyodó sávjához búvó kék-hideg hegyek üzenik:
“Fuss! Jaj neked! Vész közeleg! Rohanj a vízzel, szállj el a széllel, tűnj el a halódó sárga fénnyel, emésszen el hegyek feketedő sziluett-éjszakája. Tűnj el, amíg tudsz, olvadj sötétbe, utolsó sóhajod leheld gyöngén a szél lobogó aranyhajába, s ezzel tűnj el az új éjszakába.
Ugorj a kútba, fojtsd magad önnön félelmed duzzadó árjába, ne nézz hátra, csak a halálra, s a kútban majd, ott lenn a hideg vízben és sötétségben, mely túl kerek, ott is a mohos köveket nézd a kihunyú holdsugár alatt:
Hidd el, nem akarsz itt élni a megveszett csillagok alatt!”
Meggymagozás (a sebész)
június 20, 2008 Szerző: parsinersA sebész a mosogató mellé állította a vödör meggyet és apránként, óvatosan, tenyérnyi adagokban mosta meg a sérülékeny gyümölcsöket. A meggyszemek puhák voltak s még napsütötte-melegek. Most szedte őket a sebész felesége. Meggyes piskóta lesz estére… Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Szivárvány (Írisz)
június 20, 2008 Szerző: parsinersA lány, akinek a szemében emberek rejtőztek, törökülésben ült a földön. Hátát a falnak vetette, fehér szoknyája szétterült a mocskos, forró aszfalton.
Csontos válla kibukkant a csupa-kóc szőke haj alól, mely mosatlan volt, és szúrós-ragadós szamárkóró tapadt belé.
Meleg volt. A szomszédban fagylaltot árultak. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Szerelmes-levél (Félix)
június 20, 2008 Szerző: parsinersEl akarok bújni valahová. El akarok tűnni. Megőrülök, ha látnak. Ha nem látlak. Megölném magam, de a lelkem mélyén ott él kiirthatatlanul a félelem, hogy a halál után esetleg van élet. Tovább ehhez a bejegyzéshez »