Dying Plants In My Room

Over the course of my ten, give or take a few years of responsibility, I never had one plant under my loving-caring supervision that I did not slowly and quite cruelly kill.
Maybe it was my lack of sensibility towards unmoving, silent things that failed to surprise me thus landing quickly among the many things I chose very simply to just ignore.

The Girl With The Black Ribbon

On the outside, she was all silver flickers and an easy smile and blushing eyelashes.
On the inside, she was an untouched plate of numb-cold chocolate-strawberry muffins left in peace and silent sorrow.

Játék gyerekeknek

Üresen hevert a hegedűtok a lábam előtt. Fekete volt, mint a medvecukor. Vonzotta a tekintetem, mint egy éhes, erős fekete lyuk. Régen ezt mondták a szememre is: hogy olyan, mint egy fekete lyuk, mely magába vonz minden tekintetet maga körül. Úgy látszik, tévedtek.

Bálák és Bohócok

Szénabálák voltak széthagyva a réten, mint elárvult gurigák a cirkuszi porondon, amiken bohócok futnak visszafelé.
Ügyefogyottan kapkod, szalad a bohóc, ide-oda csapkodja tagjait. Kacag a Nagyérdemű… mert minél inkább szalad a bohóc, annál gyorsabban fut vele a megbokrosodott guriga.

A Kislány és a Valóság

A sütiket a szekrény tetején tartották, egy befőttes üvegben.
Egy kislány nézett fel sóvárogva az üvegre, melynek tartalma oly csábító volt. Éva nézhetett így az almára, mely, ha a fán hagyja, örök maradhatott volna, így viszont az övé. De míg Évát a tudatlanság, kíváncsiság vezette, a kislányt a vékonyka vállára vastag bundaként nehezedő tudás, bizonyosság. Ismerte már a lapos, kerek sütik varázsosan fahéjas, egyszerre puha,de ropogós ízét, tudta, hogy a virág alakú sütemények közepén egy pötty sárgabaracklekvár van, körülötte pedig fehérre-hántolt, sárgára-pirított mandulaszemekből sziromkoszorú.

Egy szűz zsebkendő

A férfi járta a várost. Nem tudta miért indult el, de otthon nem volt maradása. Apró színjáték volt ez egy nagyobb színpadon: bepakolta táskáját, mintha tényleg lenne úti célja. Szórakoztatta, hogy a szembejövő néhány ember ezt nem tudja: csak azt látják, hogy táskájával kezében megy valahova.

Megveszett csillagok

Vihar jő. Rohanó víz hoz szelet. S a távolban sárga-szürkület vékonyodó sávjához búvó kék-hideg hegyek üzenik:
“Fuss! Jaj neked! Vész közeleg! Rohanj a vízzel, szállj el a széllel, tűnj el a halódó sárga fénnyel, emésszen el hegyek feketedő sziluett-éjszakája. Tűnj el, amíg tudsz, olvadj sötétbe, utolsó sóhajod leheld gyöngén a szél lobogó aranyhajába, s ezzel tűnj el az új éjszakába.
Ugorj a kútba, fojtsd magad önnön félelmed duzzadó árjába, ne nézz hátra, csak a halálra, s a kútban majd, ott lenn a hideg vízben és sötétségben, mely túl kerek, ott is a mohos köveket nézd a kihunyú holdsugár alatt:
Hidd el, nem akarsz itt élni a megveszett csillagok alatt!”

Meggymagozás (a sebész)

A sebész a mosogató mellé állította a vödör meggyet és apránként, óvatosan, tenyérnyi adagokban mosta meg a sérülékeny gyümölcsöket. A meggyszemek puhák voltak s még napsütötte-melegek. Most szedte őket a sebész felesége. Meggyes piskóta lesz estére…

Szivárvány (Írisz)

A lány, akinek a szemében emberek rejtőztek, törökülésben ült a földön. Hátát a falnak vetette, fehér szoknyája szétterült a mocskos, forró aszfalton.
Csontos válla kibukkant a csupa-kóc szőke haj alól, mely mosatlan volt, és szúrós-ragadós szamárkóró tapadt belé.
Meleg volt. A szomszédban fagylaltot árultak.

Szerelmes-levél (Félix)

El akarok bújni valahová. El akarok tűnni. Megőrülök, ha látnak. Ha nem látlak. Megölném magam, de a lelkem mélyén ott él kiirthatatlanul a félelem, hogy a halál után esetleg van élet.